2017 nyár végén kitaláltam, hogy megpályázom a Konfuciusz Intézmény ösztöndíját a tavaszi félévre, vagyis olyan 4-5 hónapot lennék kint. Úgy gondoltam, hogy az az egy év sok lett volna elsőre, lehet, inkább ezzel az ösztöndíjjal kellene kimennem: megnézem, egyáltalán tetszik-e a kinti élet, ha igen, az szuper és visszamegyek később hosszabb időre, ha meg nem, akkor még ez a 4-5 hónap éppen annyi idő, amit ki lehet még bírni. A Konfuciusz ösztöndíjnak a jelentkezési folyamata teljesen más, mint az előző ösztöndíjnál. Itt egy online felületre kell feltölteni az adatokat, a tanulmányi és a nyelvvizsgapapírokat, a tanári ajánlást, valamint egy motivációs levelet is kellett írni. (Ezek az előzőnél és mind kellettek.)

   Akkor úgy terveztem, hogy Pekingbe megyek ki. Ki is néztem a Tsinghua Egyetemet, azonban valamiért a telefonszámomat sosem fogadta el az oldal bármilyen formátumban írtam. Megkérdeztem az ismerőseimet, felhívtam a Konfuciusz Intézetet is, még egy vezetővel is váltottam levelet, de mindenkitől ugyanazt a választ kaptam, próbáljam meg úgy, ahogy meg van adva ( úgy próbáltam többször is), ha nem jó, nem tudják mi lehet a baj... Na, most ott voltam, hogy mennék Kínába, erre megint nem tudok. (Utólag derült ki a számomra, ha csinálok egy új fiókot, sikerült volna..., de akkor ez eszembe se jutott.) Megint hagytam ezt az egészet... már úgy voltam vele, hogyha mennem kell, akkor egyszer úgyis kijutok.. majd meglátjuk...

   Tél vége, tavasz eleje volt, amikor megbeszéltük Rékával, hogy próbáljuk meg megint, adjuk be a Konfuciusz fél éves ösztöndíjára a pályázatunkat. Réka még mindig Sanghajba szeretett volna menni, én meg már akkor úgy voltam vele, hogy nekem mindegy hova, csak menjünk. Senkinek nem mondtam el, hogy jelentkeztem. Csak anyáék, a tesóm és Réka tudta. Nem akartam, hogy megint az legyen, mint a múltkor, hogy már mindenki arról beszélt, mi lesz velem Kínában, erre ki se jutottam. Megint végig csináltuk a szokásos procedúrát, hallgatói jogviszony kikérése a To-ról, ajánló levél kérés, hál’ istennek, orvosi vizsgálat most nem kellett a jelentkezéshez. Ennél az ösztöndíjnál két egyetemet lehet megjelölni, hova szeretnénk menni. Biztosra szerettünk volna menni, hogy ha nem is egy egyetemre, de azért egy városba kerüljünk, ezért mind a két helyen egy-egy sanghaji egyetemet jelöltünk meg. Réka még mindig a Donghua Egyetemet mondta, én meg a Jiaotong Egyetemet. A Jiaotong Egyetemről hallottam jókat (a Fudán a leghíresebb egyetem és eléggé tartottam attól, hogy megint nem kerülnénk be, mert túl sokan jelentkeznek...) végül így első helyen a Jiatong Egyetemet jelöltük meg, második helyen a Donghuát. Leadtuk a jelentkezést és ismét jött a várakozás. Az pozitívum ebben az ösztöndíjban, hogy mivel online kell jelentkezni, végig lehet követni, hogy áll a jelentkezésed. 5 lépésből áll, az 5. már az, hogy elfogadták és megkaptuk az ösztöndíjat. Miután leadtuk a jelentkezést, az volt a hármas szint és azt vártuk, hogy ha az egyetem elfogadja, akkor tovább lép a negyedikre. Két nap sem telt el, miután leadtam a jelentkezésemet, már kaptam az üzenetet: mivel a nyelvvizsgám lejárt, elutasítják a jelentkezésemet... nem hittem el, hogy megint ilyen történik. Azt tudni kell, hogy a kínai nyelvvizsgánál legtöbbször két éves érvényességet veszik figyelembe. Magyarországon, amikor én vizsgáztam, decemberben és márciusban lehetett letenni a vizsgát. Én 2016 márciusában tettem le, ezért úgy gondoltam, hogy ez benne van még a 2 évben, mivel most 2018 tavaszán adtam be a jelentkezésemet. Hívtam a Konfuciusz Intézetet, nem lehet-e valamit csinálni, írtam az egyik tanárnőmnek is, hátha tud valamit, azonban nem tudtak segíteni. Most már tényleg ki szerettem volna menni és megint nem tudok. Kicsit akkor még reménykedtem, hátha sikerül valamit megérdeklődni ezzel kapcsolatban. Akkor még nem tudtam, mi történt, de két nap múlva jött az üzenet: minden anyag megfelelt, a jelentkezése a 4. szintre lépett. Nem értettem, most ez, hogy van, de nagyon nagyon örültem neki. Végre megint megvolt az esély, hogy kijussak. Érdekes volt, mert nagyon sok emberrel történt az, hogy már a 4. szinten volt a jelentkezésük és visszarakták őket alsóbb szintre nyár elején, úgy hogy a végleges döntés július elejére volt várható.

   Július harmadikán apával éppen ebédeltünk a városban, amikor emailt kaptam az ösztöndíjról - annyira izgultam, hogy fel sem fogtam, mit írnak benne, nem is értettem, csak annyi volt meg, hogy sikerült, megkaptam az ösztöndíjat. Közben már hívott Réka is, hogy naaa sikerült??? Őt felvették a Jiaotongra. Mondtam neki, hogy visszahívom, mert el se olvastam rendesen az emailt. És akkor látom, hogy engem is felvettek - csak engem a Donghuára. És itt megvilágosodtam..., amikor elutasították, akkor csak a Jiaotong Egyetem utasította el, számukra fontos volt nagyon ez a két éves nyelvvizsga, azonban a Donghua így is várt engem. A sors fintora, hogy tavaly tőlük kaptam nemleges választ, most meg nekik köszönhetem, hogy kimehetek Sanghajba tanulni. Attól, hogy nem egy egyetemre kerültünk Rékával, egyáltalán nem estem kétségbe, sőt mikor megnéztük a térképen, hogy kb. 5-6 metrómegálló ( igaz, hogy 40 percet írt) a két egyetem egymástól tudtuk, hogy ez így teljesen jó lesz.Igazából ugyanolyan lesz, mint a 2017/2018-as tanévben Pesten, hiszen már akkor sem egy egyetemre jártunk. A legjobban alakult. Rögtön hívtam anyát, aki akkor éppen nagyival volt, hogy sikerült. És attól a naptól kezdve én már csak Sanghaj Sára voltam a számára :D, naponta 10x biztos, hogy hallottam tőle. Majd a tesómat és utána eljött az idő, hogy a többi családtag és a barátok is meg tudják, hogy sikerült, természetesen mindenki nagyon örült:)

   Egy kicsi probléma volt, hogy a Corvinust hogy folytatom. Imádom, hogy soha nem tudnak a kérdéseimre értelmes választ adni, kiderült, hogy ha az őszi félévben passzív leszek, a nyári gyakorlatomat nem tudják elfogadni... és még más problémák is voltak. Végül úgy láttam a legegyszerűbbnek, ha egész évre passzív leszek, és majd szeptembertől elkezdem a harmadik évet. Így legalább kint nem kell majd azon izgulnom, hogy időt kell szakítanom, hogy tanuljak a tárgyakra és időben hazaérjek, hogy le tudjak vizsgázni...   Ennél a jelentkezésnél már egyáltalán nem paráztam, hogy mi lesz velem kint, mit fogok enni, stb... a nyaramat is szépen betábláztam, gyakornokként dolgoztam, egy hetet voltam a Sziget fesztiválon és még utána a Cantemus Fesztiválon is segítettem kóruskísérőként.

   Ha már a fesztiválnál tartunk... már hónapokkal ezelőtt mondtam, hogy ha jön kínai kórus, nagyon szívesen leszek a kóruskísérőjük. Mondták, hogy végül két kórus jön, így az egyiknek lehetek. Nem tudtam semmit róluk sokáig, nem tudtam, honnan jönnek. Júliusban, amikor már tudtam, hogy megyek Sanghajba, gondoltam megnézem a fesztivál oldalát, hogy honnan jön a két kínai kórus. ( Legbelül azt reméltem, hogy milyen jó lenne, ha Sanghajból jönnének, de erre kb. 5% esélyt adtam.) Nézem a listát és megakadt a szemem egy neven: Dongha kórus. Mondom nem hiszem el, Donghua?? Ja nem, Dongha. Akkor hirtelen rá sem kapcsoltam, hogy elolvassam a történetüket, hanem a googleban keresgélni kezdtem, hogy van ilyen, hogy Dongha? Persze, nem találtam semmit, majd rájöttem, hogy a hosszabb leírásban úgyis ott lesz, hogy honnan jönnek.. és ott volt a Donghua Egyetem kórusa Sanghajból ( a Dongha elírás volt). Egyszerűen nem hittem el. Erre mennyi esély volt, hogy végül oda vesznek fel és, hogy onnan jön Nyíregyházára egy kórus??? Na hát ez a sors... de tényleg... Innentől kezdve még izgatottabb voltam, hogy egy olyan kórusnak leszek a kísérője, akikkel utána majd Sanghajban találkozhatok..:) 

   Nagyon aranyos volt mindenki a kórusból. A Donghua-nak két campusa van. Az egyik a belvárosban- Yanan Campus ( én is ezen vagyok) , a másik- Songjiang Campus pedig messzebb, egy órás buszútra. A kórus hivatalosan a Songjiangon van. Ott próbálnak és a legtöbb diák is azon a campuson van, de páran a Yanan-on is vannak, akik mindig a sulibusszal mennek el a kórus próbára. Az egyik lánnyal már a fesztiválon megbeszéltem, hogy ő a Yanan-on van, tudunk majd találkozni és segít majd mindenben... na azért így elindulni egy teljesen más országba.. elég jó dolog. A kórus augusztus 21-én reggel visszaindult Sanghajba, az én gépem pedig szeptember 2-án indult, tehát konkrétan másfél hetem volt az utazásig. 

   Így, hogy ilyen sűrű lett a nyár, nem csak nekem, hanem anyáéknak is, a legjobban alakult, hiszen időnk se lett volna azon idegeskedni, hogy mi hogyan lesz. Csak sodródtunk szeptember 2-ig. Persze, előtte sok elintéznivaló volt még. Oltások beadása, biztosításkötés, albérletből hazaköltözés, használati dolgok vásárlása. Kedvencem volt, hogy bárhova mentünk, nem is ismertem pl: az eladót, de már mondta nekem, hogy jaj, hallom hova mész jó utat.. már az egész város tudta... :D

   A repülőre egy 8 kg-os kézi poggyászt és egy 30 kg-os feladott poggyászt vihettem. Kölcsönkaptam egy óriási piros bőröndöt és igazából anyára bíztam főleg a pakolás részét, hiszen mivel már a fél világot bejárta, neki ez már csukott szemmel is megy... bár lehet nem csütörtökön kellett volna elkezdeni pakolnunk (én nem siettettem). Végül szeptember 1-jén, szombaton indultunk fel Pestre, hogy vasárnap útra keljek Kínába....

 Folytatás következik...:)